Decem logoDecem text

Tatai szakközépiskolások Szovátán

2015. október 9-12. között Tata Város Önkormányzata jóvoltából egy csodálatos hosszú hétvégét tölthettünk testvérvárosunkban, az erdélyi Szovátán. Négy-négy diák képviselte a Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégiumot és a Bláthy Ottó Szakközépiskolát, Szakiskolát és Kollégiumát, egy-egy tanár kíséretében.
Pénteken hajnalban indultunk, mert hosszú út állt előttünk: majdnem tizenkét órán át utaztunk, persze több pihenővel.
A határ után megálltunk a Királyhágón, amit nagyon szépnek találtunk.
Este hét óra körül értünk Szovátára. Vendéglátóink, a Domokos Kázmér Iskolacsoport tanárai és diákjai fogadtak minket – Soós Levente tanár úr vezetésével. Az iskola ebédlőjében megvendégeltek igazi székely töltött káposztával, ami nagyon ízlett mindenkinek. A lánykollégiumban, ahol a szállásunk volt, nem tudtuk az internetet használni, hogy elmesélhessük a családnak és a barátoknak, mi mindent láttunk, ezért minden este kimentünk a városba, egy pizzázóba, ahol volt wifi.
Szombaton reggeli után vendéglátóinkkal, nyolc szovátai diákkal és tanáraikkal buszra ültünk, és elindultunk a Gyilkos-tó felé. Szerencsére nem esett az eső, de ködös, felhős idő volt. Útközben megálltunk a Bucsin-tetőn, megnéztük a Kis-Küküllő forrását. Nagyon tiszta és hideg a vize, ittunk is belőle. Áthaladtunk Gyergyószentmiklóson is.
A Gyilkos-tó nagyon szép látványt nyújtott. Meghallgattuk, hogyan született 1837-ben egy földrengés alkalmával, és milyen legendák szövődtek a keletkezése körül. Reméltük, hogy ránk is igaz lesz a helyi közmondás: „Aki a Gyilkos-tavat először látta, nem utoljára látta!”
A tó szomszédságában húzódó Békás-szoroson gyalog sétáltunk végig. Megcsodáltuk a több száz méter magas sziklafalakat, amelyek szinte összecsukódtak a fejünk felett, és a völgyben rohanó Békás-patakot, amelyet a sziklákból fakadó források táplálnak. Megtudtuk, hogy sok sziklamászó jár ide, de sajnos, mi egyet sem láttunk. A szorosban, kis bódékban helyi különlegességeket lehetett vásárolni: ajándéktárgyakat, erdei gyümölcsökből készült lekvárokat, szörpöket, fenyőmézet, gyapjúból készült holmikat.
Ezután meglátogattuk a zetelaki víztározót, ami egy mesterségesen kialakított tó. Hatalmas betongát védi a völgyben elterülő településeket az árvizektől. A tiszta vizű tó a turisták és a horgászok számára is vonzó úti cél, épp most épül a partján egy nagy szálloda.
Este Szovátán sétáltunk, megnéztük a Medve-tavat, ami nyáron zsúfolt fürdőhely, és ellátogattunk a sósziklához.
Vasárnap már esett az eső, de nekünk ez sem okozott problémát, hiszen Parajdon töltöttük a napot, délelőtt a sóbányában, délután a wellness fürdőben.
A sóbányába külön busz visz le, 120 méter mélyen a föld alatt van a látogatási szint. A falak, a padló, a mennyezet szürke sóból van.
A bányatörténeti kiállításon kívül sokféle szórakozási lehetőséget is találtunk itt: van vezeték nélküli internet, játszóterek, ökumenikus kápolna, kávézó, 3D moziterem és étterem. Mindezek arra szolgálnak, hogy a gyógykezelésre ide látogató gyerekek és felnőttek kellemesen tölthessék az időt, míg a barlang levegője és a kezelés enyhíti a panaszaikat. A sóbánya levegője sok légúti és egyéb betegséget gyógyít.
A wellness fürdőben szauna, gőzfürdő és sós vizű medence is volt, ami nagyon tetszett. Alig lehetett benne úszni, mert valósággal „feldobott” a víz.
Szovátára visszatérve a vendéglátóink kihívtak minket egy tanár-diák focimeccsre. A tanárok 8:4-re győztek, de azért a Bláthy sem vallott szégyent: a négy gólból kettőt diáktársunk, Tímár László rúgott. Este még a vendéglátó diákokkal is játszottunk egy kosárlabda-mérkőzést.
Hétfőn reggel, indulás előtt megmutatták nekünk az iskolát. Alsó tagozattól érettségiig járnak ide a gyerekek, de érettségi utáni képzés és három éves szakiskola is van, úgy, mint nálunk. Az érettségi is hasonló a miénkhez. A tanári focicsapat trófeáit látva megértettük, miért győztek le minket: a bajnokságokon szinte mindig nyernek, a megyében csak egy csapat tudta megverni őket!
Hazafelé is hosszú volt az út, de Tata Város Önkormányzata jóvoltából finom meleg ebédet költhettünk el Berettyóújfalu határában, egy vendéglőben.
Ezúton köszönjük a csodálatos kirándulást, emlékezetes élményekkel gazdagodtunk, és nagyon jól éreztük magunkat!

(Bognár Tímea iskolai könyvtáros és tanítványai, Bláthy Ottó Szakközépiskola)
 

Tatai szakközépiskolások Szovátán
Tatai szakközépiskolások Szovátán
Tatai szakközépiskolások Szovátán
Tatai szakközépiskolások Szovátán
Tatai szakközépiskolások Szovátán
Category: