2015. október 9-12. között Tata Város Önkormányzata jóvoltából egy csodálatos hosszú hétvégét tölthettünk testvérvárosunkban, az erdélyi Szovátán. Négy-négy diák képviselte a Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégiumot és a Bláthy Ottó Szakközépiskolát, Szakiskolát és Kollégiumát, egy-egy tanár kíséretében.
Pénteken hajnalban indultunk, mert hosszú út állt előttünk: majdnem tizenkét órán át utaztunk, persze több pihenővel.
A határ után megálltunk a Királyhágón, amit nagyon szépnek találtunk.
Este hét óra körül értünk Szovátára. Vendéglátóink, a Domokos Kázmér Iskolacsoport tanárai és diákjai fogadtak minket – Soós Levente tanár úr vezetésével. Az iskola ebédlőjében megvendégeltek igazi székely töltött káposztával, ami nagyon ízlett mindenkinek. A lánykollégiumban, ahol a szállásunk volt, nem tudtuk az internetet használni, hogy elmesélhessük a családnak és a barátoknak, mi mindent láttunk, ezért minden este kimentünk a városba, egy pizzázóba, ahol volt wifi.
Szombaton reggeli után vendéglátóinkkal, nyolc szovátai diákkal és tanáraikkal buszra ültünk, és elindultunk a Gyilkos-tó felé. Szerencsére nem esett az eső, de ködös, felhős idő volt. Útközben megálltunk a Bucsin-tetőn, megnéztük a Kis-Küküllő forrását. Nagyon tiszta és hideg a vize, ittunk is belőle. Áthaladtunk Gyergyószentmiklóson is.
A Gyilkos-tó nagyon szép látványt nyújtott. Meghallgattuk, hogyan született 1837-ben egy földrengés alkalmával, és milyen legendák szövődtek a keletkezése körül. Reméltük, hogy ránk is igaz lesz a helyi közmondás: „Aki a Gyilkos-tavat először látta, nem utoljára látta!”
A tó szomszédságában húzódó Békás-szoroson gyalog sétáltunk végig. Megcsodáltuk a több száz méter magas sziklafalakat, amelyek szinte összecsukódtak a fejünk felett, és a völgyben rohanó Békás-patakot, amelyet a sziklákból fakadó források táplálnak. Megtudtuk, hogy sok sziklamászó jár ide, de sajnos, mi egyet sem láttunk. A szorosban, kis bódékban helyi különlegességeket lehetett vásárolni: ajándéktárgyakat, erdei gyümölcsökből készült lekvárokat, szörpöket, fenyőmézet, gyapjúból készült holmikat.
Ezután meglátogattuk a zetelaki víztározót, ami egy mesterségesen kialakított tó. Hatalmas betongát védi a völgyben elterülő településeket az árvizektől. A tiszta vizű tó a turisták és a horgászok számára is vonzó úti cél, épp most épül a partján egy nagy szálloda.
Este Szovátán sétáltunk, megnéztük a Medve-tavat, ami nyáron zsúfolt fürdőhely, és ellátogattunk a sósziklához.
Vasárnap már esett az eső, de nekünk ez sem okozott problémát, hiszen Parajdon töltöttük a napot, délelőtt a sóbányában, délután a wellness fürdőben.
A sóbányába külön busz visz le, 120 méter mélyen a föld alatt van a látogatási szint. A falak, a padló, a mennyezet szürke sóból van.
A bányatörténeti kiállításon kívül sokféle szórakozási lehetőséget is találtunk itt: van vezeték nélküli internet, játszóterek, ökumenikus kápolna, kávézó, 3D moziterem és étterem. Mindezek arra szolgálnak, hogy a gyógykezelésre ide látogató gyerekek és felnőttek kellemesen tölthessék az időt, míg a barlang levegője és a kezelés enyhíti a panaszaikat. A sóbánya levegője sok légúti és egyéb betegséget gyógyít.
A wellness fürdőben szauna, gőzfürdő és sós vizű medence is volt, ami nagyon tetszett. Alig lehetett benne úszni, mert valósággal „feldobott” a víz.
Szovátára visszatérve a vendéglátóink kihívtak minket egy tanár-diák focimeccsre. A tanárok 8:4-re győztek, de azért a Bláthy sem vallott szégyent: a négy gólból kettőt diáktársunk, Tímár László rúgott. Este még a vendéglátó diákokkal is játszottunk egy kosárlabda-mérkőzést.
Hétfőn reggel, indulás előtt megmutatták nekünk az iskolát. Alsó tagozattól érettségiig járnak ide a gyerekek, de érettségi utáni képzés és három éves szakiskola is van, úgy, mint nálunk. Az érettségi is hasonló a miénkhez. A tanári focicsapat trófeáit látva megértettük, miért győztek le minket: a bajnokságokon szinte mindig nyernek, a megyében csak egy csapat tudta megverni őket!
Hazafelé is hosszú volt az út, de Tata Város Önkormányzata jóvoltából finom meleg ebédet költhettünk el Berettyóújfalu határában, egy vendéglőben.
Ezúton köszönjük a csodálatos kirándulást, emlékezetes élményekkel gazdagodtunk, és nagyon jól éreztük magunkat!
(Bognár Tímea iskolai könyvtáros és tanítványai, Bláthy Ottó Szakközépiskola)