Hadjáratra indultunk a Felvidékre – na, nem ellenséges céllal, sőt! Kedves szőgyéni meghívásnak eleget téve, kis csapatunk – Robozné Schőnfeld Zsuzsanna alpolgármester, Dinga László önkormányzati képviselő, Kárpáti Csabáné, a Vaszary János Általános Iskola pedagógusa, Osgyáni Zsuzsanna nemzetközi referens, Schäfferné Czirok Vera ifjúsági és sportreferens valamint Kiss Zsolt főépítész és jómagam – április 26-án jókor reggel elindultunk, hogy részt vegyünk a dicsőséges 1848-as Tavaszi Hadjárat emlékére szervezett emlékünnepségeken. Ez egybeesett a Csongrády Lajos Alapiskola ünnepségsorozatával is, meghívásunk erre is szólt.
Fogadásunkra megjelent dr. Szász Attila, Szőgyén polgármestere is. A ragyogó napsütésben került sor az iskola névadójának – Csongrády Lajos kántortanítónak – emléktáblájánál a megemlékezésre. Szabó Melinda iskolaigazgató mondott ünnepi beszédet, majd az iskola tanulói kis műsort adtak a megjelenteknek. A versek, s a meghatóan kedves Petőfi-dal után a résztvevők a helybéli cserkészcsapat közreműködésével megkoszorúzták az emléktáblát.
Majd innét átvonultunk a Görgey-szoborhoz, amely immár az iskola udvarán lelt új környezetre. Itt a két település képviselői emlékfát ültettek az esemény tiszteletére, majd felvonultak a hagyományőrző huszárok és gyalogos társaik, akik így tavasszal végigjárják a régi, történelmi hadjárat egyes állomásait, s ennek során érkeztek Szőgyénbe is. A korhű ruhába öltözött, korabeli fegyverekkel felszerelt délceg huszárok, a fényes szőrű lovak (izsai, és erdélyi, gyergyószentmiklósi hagyományőrzők) sorain végignézve – nem szégyellem bevallani – különös érzések lettek úrrá rajtam. Körülnézve, a társak arcán is megfigyelhető volt a hatás. Igen, van ebben a látványban valami, ami megdobogtatja az ember szívét!
Miután a műsorvezető, Melecsky Bea köszöntötte az Európa Díjjal frissen kitüntetett Tata képviselőit, Tárnok Balázs hagyományőrző huszár mondott ünnepi köszöntőt, felidézve a régmúlt idők történéseit. A katonák díszsortűzzel tisztelegtek mindazok előtt, akik „életüket áldozták a magyar szabadságért, s aranybetűkkel írták be nevüket történelemkönyvünk lapjaira”. Ezek frázisoknak, elkoptatott közhelynek tűnő mondatok, de mindazoknak kívánom, akik szkeptikusan olvassák soraimat: próbálják ki egyszer! Ott, ahol álltunk, régen – igazán, és nem egy emlékünnepség apropójából – katonák meneteltek előre, Komárom vára felé. Nem tudták azt, amit mi már tudunk, hogy győzelmes vége lesz a vonulásuknak. A másik lehetőség is benne volt a hadjáratban. És a végét is ismerjük. Nekem összeszorult a szívem! No, de félre a tudósító személyes érzelmeivel.
Az iskolások kis műsora és egy Vesztergám Miklós klarinétművész játéka után, az ünnepség zárásaként megkoszorúztuk Görgey tábornok szobrát – s elindultunk a művelődési ház könyvtárába, ahol a szintén „hagyományőrző” – hiszen immár 13. alkalommal megrendezett – anyanyelvi vetélkedőre került sor, melyet idén nagy költőnk, Weöres Sándor születésének 100. évfordulójára emlékezve hirdetett meg a két település, Tata és Szőgyén polgármestere a Csongrády iskola tanulóinak. Szép számmal jelentkeztek a gyerekek, hat négyfős csapat indult a versenyen, hiszen a fődíj, a hosszú tatai hétvége csábító, s az előző nyertesek minden bizonnyal részletes beszámolókkal növelték játékos (harci?) kedvüket. Jó hangulatú, izgalmas vetélkedő volt, nehéz helyzetben volt a hattagú zsűri (Robozné Schőnfeld Zsuzsanna alpolgármester, Dinga László önkormányzati képviselő, Kárpáti Csabáné tanárnő, és a helyiek képviselői: Berényi Kornélia ny. könyvtáros, Bartal Ilona tanárnő, Smidt Veronika könyvtáros), hiszen sokféle és sokszínű megoldásokat kaptak a kezeik közé. Könnyű dolga volt viszont a játékvezetőnek, hiszen, hogy gyorsabb s gördülékenyebb legyen a verseny, dr. Szász Attila polgármester segítette a munkáját a feladatlapok összegyűjtésével. Végül a fődíjat, a tatai hétvégét egy hatodikos csapat nyerte, Szarka Andrea igazgató-helyettes tanítványai: Bottyán Boglárka, Svajcer Antónia, Svajcer Barbara és Süli Bence. Mivel mindössze 3 ponttal szorult a második helyre a következő, ötödikes csapat, ők (név szerint: Halda Melinda, Kanyicska Réka, Sárai Monika és Komzsík Mátyás) különdíjként egy egynapos kirándulást kaptak még a minden versenyzőnek járó könyvjutalom mellé – a tatai önkormányzat jóvoltából.
(Kristófné Szabó Szerafina ny. könyvtáros)