Decem logoDecem text

A Minimarathon - ahogy én látom

Idén augusztus elsejére esett az a szombati nap, amelyre közel ezer ember készült városunkban és Európa-szerte. A hőséggel szerencsére nem volt gond – „csak” 29 fok volt a tavalyi 35 helyett –, sőt, a táv is némileg rövidült a Kossuth téri felújítások miatt. Egyszóval minden ideális volt a jó hangulatú Minimarathonhoz, amelyet harminckettedik alkalommal rendezett meg Tata Város Önkormányzata a KNYKK Zrt. támogatásával.

A mostani volt a hatodik Minimarathonom – ám mielőtt még valaki meglepődne ezen a szép teljesítményen, elárulom, hogy nem versenyzőként voltam jelen. Segítő kézre mindig szükség van, így az évek folyamán volt, hogy vizet osztottam, táblával szurkoltam, emléklapot írtam, vagy éppen – akárcsak idén – biciklis kísérőként buzdítottam egy kedves ismerőst.

Aki régóta részt vesz valamilyen módon ezen a megmérettetésen, az tudhatja, hogy ez nem csupán egy egyszerű futóverseny, hanem annál sokkal több. A városlakók egy emberként izgulnak a futókért – van, aki a kerti slaggal hűsíti a sportolókat a háza előtt. Egyéni rekordok dőlnek, új tehetségek mutatkoznak be és nem utolsó sorban, új barátságok születnek.

Ez utóbbiban nagy szerepe van az önkormányzatnak, hiszen talán ez az esemény a legnagyobb testvérvárosi találkozó minden évben. Bár a teljesítmény is fontos, de a hangsúly nem a versengésen van. Idén a hollandiai Alkmaar, a francia Dammarie-lès-Lys, a német Gerlingen, a lengyelországi Pińczów, a délvidéki Magyarkanizsa, az erdélyi Szováta és a felvidéki Szőgyén képviseltette magát a versenyen, közel hatvan indulóval. Rengeteg tapasztalt, visszatérő futóismerőssel találkoztam, ami azt jelenti, hogy nagyon szívesen járnak vissza a városunkba. Azonban sok új testvérvárosi vendég is volt, főként a holland csapatból – nem hiába, hiszen idén harminc éves az Alkmaar és Tata közötti kapcsolat, ami egyébként a legrégebbi holland-magyar együttműködés hazánkban. E rangos sportesemény pedig méltó színtere volt a „születésnap” megünneplésének: hatalmas csokoládétortával és közös énekléssel köszöntöttük a holland delegációt.

Mint már említettem, nem csak a teljesítményről szól a Minimarathon, de külön ki kell emelnem egy ifjú tehetséget, aki már sokadszorra vett részt a futáson: a 12 éves Dominik Türköt Gerlingenből. Az apró, szőke kisfiúnak szinte meg sem kottyant a közel 13 kilométeres táv – egyéni összesítettben az előkelő 83. helyet szerezte meg, míg saját korosztályában aranyérmes lett. Nem kell jövendőmondónak lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, pár év múlva ki lesz az abszolút győztes...

A külföldi futók egész hétvégén Tatán vendégeskedtek, mi pedig gondoskodtunk arról, hogy szép emlékekkel térjenek haza. Vasárnap rövid kirándulásra invitáltuk őket, megnéztük Veszprém barokk belvárosát, majd a Balaton felé vettük az irányt. A hollandok szerint a víz kifejezetten meleg volt, míg mi, tataiak a tó szélén vacogtunk – látszik, hogy az Északi-tengerhez vannak szokva!

Másnap, mielőtt a repülőhöz vittük volna holland barátainkat, Budapest két legszebb pontjára is elkalauzoltuk őket. A Gellérthegy különösen nagy élmény volt számukra, hiszen ők sík vidéken élnek. Majd egy kis séta következett a Hősök terén és a Városligetben, ahonnan már csak a reptér volt hátra.
Minden búcsúzás nehéz, ez most sem volt másképp. De szomorkodásra semmi ok, az interneten továbbra is tarthatjuk a kapcsolatot a következő találkozóig. Hiszen jövőre is lesz Minimarathon, addig pedig nem árt edzeni...

Gefeliciteerd Alkmaar en Tata!

(Dózsa Eszter)
 

A Minimarathon - ahogy én látom
A Minimarathon - ahogy én látom
A Minimarathon - ahogy én látom
A Minimarathon - ahogy én látom
A Minimarathon - ahogy én látom
A Minimarathon - ahogy én látom
Kategória: