Decem logoDecem text

A testvérvárosok üvegkönyve

Utam naponta visz a Május 1. út jobb oldalán található Testvérvárosok parkja előtt, s mindig elszomorított, hogy állapota nem éppen a legjobb. Nem méltó ahhoz a szép és nemes gondolathoz, amelyért megszületett, nevezetesen hogy emléket állítson az (akkori) testvérvárosi kapcsolatoknak. Volt szerencsém részt venni az avató ünnepségen, emlékszem milyen szeretettel készítették a városok a számukra kijelölt részt, ültették kedves virágaikat. A franciák hazájukból hoztak méretes homokkövet, amely a környék jellegzetessége, a szőgyéni fafaragó alkotása díszíti a szőgyéni parkrészt, s a többiek is igyekeztek széppé varázsolni a parkot, „átültetni” valamit a hangulatból, virágból, cserjéből – amit nekünk is szeretnének megmutatni, ami csak az ő városuk sajátja. Körben az oszlopokon lobogtak az egyes országok zászlai. Szép volt. A kismamák szívesen napoztatták itt a babákat, s a padokon kellemes volt olvasgatni a lenyugvó nap fényénél.

Aztán az idő elkoptatta kicsit a parkot is, a környezetet is.

Csak a gondolat nem kopott meg.

Testvérvárosi kapcsolataink azóta is bővültek, szerencsére! Ezek a kapcsolatok élőek és gyümölcsözőek mindenki számára. Fontos Tatának és a más országban található városoknak is. S ez a kölcsönös munkálkodás meghozta gyümölcsét: 2013 óta Tata Európa díjas város! Kevesen mondhatják ezt el magukról Magyarországon. Miután megkaptuk a díjat, sokat gondolkodtam, hogyan lehetne ezt tudatni a városba látogatókkal: talán a bevezető úton a városjelző tábla alá kellene írni? Vagy egy transzparens? Kicsit „olcsó” megoldás.

Sok okosság nem jutott az eszembe, de ez nem is az én dolgom. Másnak – szerencsére - annál inkább!

Pár héttel ezelőtt eltűntek az emelkedőt övező zászlótartó rudak. A legrosszabbra gondoltam, de aztán elhessegettem ezt – talán mégsem merik, hiába van fémből…

Utána megjelent egy kis posztamens és a növényeket is kezdték megtisztítani a gyomtól, gaztól. S aztán megjelent a „könyv”. Minden rajta van, amit az ide érkezőnek – és a városlakónak – tudnia kell a testvérvárosokról, s az útról, amely az Európa díjhoz vezetett. Nekem tetszik. Remélem másoknak is, s nem jut hasonló sorsra, mint a város több szép és megőrzésre érdemes építménye, emléke, melyeket megrongáltak és megcsonkítottak barbár kezek.

Az alkotó: Borbás Dorka üvegtervező művész. Készült a Nemzeti Kulturális Alap és Tata Város Önkormányzatának támogatásával.

Vigyázzunk rá, óvjuk – a gondolatot és a „könyvet” is! Legyünk büszkék, hogy tataiak vagyunk, egy Európa-díjas város lakói!

(Kristófné Szabó Szerafina)

A testvérvárosok üvegkönyve
A testvérvárosok üvegkönyve
A testvérvárosok üvegkönyve
A testvérvárosok üvegkönyve